Alehan Mitalier írásait olvasni különleges intellektuális élvezet. Erre azonnal rájöttem, amint Facebook barátok lettünk, néhány évvel ezelőtt. Hogy, hogy is történt pontosan, már nem emlékszem, de az orosz nyelv szeretete valahogy összekapcsolt minket a világhálón - egy magyarhonba szakadt kaukázusi “tiszteletbeli indiánt” (ez volna Alehan)
és egy, a Nagy Indiánkönyv főszereplőinek földjére szakadt magyart (ez volnék én, jelenleg itt Long Islanden, ahol néhány száz éve tizenhárom indián nép élt. Talán emlékük megérdemel annyit, hogy felsoroljuk a nevüket - Canarsie, Rockaway, Matinecock, Merrick, Massapequa, Nissequoge, Secatoag, Seatauket, Patchoag, Corchaug, Shinnecock, Manhasset és Montauk).
Alehan nagyon jó hatással volt rám. Nagyrészt neki köszönhetem, hogy újrakezdtem felfedezni, amit nagyreszt elfelejtettem, az orosz nyelvet. Több, mint harminc évvel azután, hogy azt a szófiai szovjet követség középiskolájában fejembe verték. Édesapám, bolgár-szerbhorvát-magyar szakos ELTÉsként, a szófiai Magyar Intézet igazgatója volt, ezért éltünk ott öt évig. Aztán agykutató lettem, bár ma sem tudom, miért… Az lettem és kész!
Ja, igen, hogy ez egy könyvismertetés... Hm...na jó, legyen: A könyv címe O. Hogy miért, kérdezzétek a szerzőt! De szerintem ez egy kisstílű kérdés. Ez a címe és kész. Egy együttes neve miért az, hogy Beatles. Ez a nevük és kész. A könyv címe és műfaja meghatározhatatlan. Próza és vers, novella és aforizma... minden van benne. Valami jó kaukázusi ételrecept..., na az nincs. Ez a könyv komoly hiányossága szerintem. Legyen ez kritikai észrevétel.
De komolyan, leginkább Karinthy Frigyes sziporkázóan intelligens, egyszerre véresen komoly és humoros, az emberi agy minden szegletébe elkalandozó írásaihoz és stílusához tudnám hasonlítani a könyvet. De ez nem ilyen egyszerű. A könyv egy eklektikusan fűszerezett ínyencfalat. Van benne csipetnyi Örkény István-féle szarkazmus. Van benne Marcus Aurelius-féle bölcs melankólia és melankolikus bölcsesség. Rövid történeteibe még egy kis Gabriel Garcia Marquez-féle misztikus titokzatosság is vegyül. Meg a múlt szeretete. Meg az egyszerű emberek furfangos intelligenciájának tisztelete. Nehéz ügy ez... Aki tud oroszul, annak el kell olvasnia és kész... Olyan filmeket, mint Tarkovszkij “Stalker”-ét, Az “Amadeus”-t, a “Solaris”-t, vagy a “2001 Űrodüsszieát”, a Ragyogj, ragyogj csillagom”-at hogyan ajánlanád, miért kell megnézni? Meg kell nézni és kész!
A könyv szereplői is egy eklektikus csapat. Pista a postás, James, Cooper, és Fennimore, navajo bölcsek, kaukázusi bölcsek, Kukuska-beli és egyéb idióták... és rejtélyes módon e szereplőkkel rendkívül könnyű azonosulni....
Összegzésül tehát: el kell olvasni, és kész. Végül pedig, azoknak akik, az "O" elolvasása után "O"-függővé válnak... Van kiút! Pista, Fennimore, a kukuskabeliek, a navajok ugyanis a szerző, Alehan Mitalier Facebook-posztjaiban mind, mind ma is élnek és beszélnek, beszélnek. Hogy miért beszélnek? Talán, mint Babits Mihály, hogy meg ne haljanak…. Beszélnek és kész.
